- Mennyire kedvelsz?
- Mint egy tavaszi macit?
- Tavaszi macit? (…) Az meg mi, a tavaszi maci?
- Hát sétálsz a mezőn át, egyedül, és egyszer csak eléd jön egy bársonyos szőrű, csillogó gombszemű, cuki kis medvebocs. És azt mondja neked: “Kis hercegnő, nincs kedved ma hemperegni velem egy kicsit?” Akkor összeölelkeztek, és egész nap csak hemperegtek a lóherével borított domboldalban, és rettenetesen jól szórakoztok. Csodás, nem?
- Isteni!
- Hát ennyire kedvellek.

“Igazán s végleg téged várlak,
Érdes tüllben gyere lassúdan,
Horzsolj végig s hagyj itt örökre
Izzó kikerics koszorúban.”

(Nagy László)

“Van egyfajta áldozat és szolgálat a szerelemben, amely több és igazibb, mint a vallomás és rablás, több, mint a “Csak-Téged-és-örökké” - (…), van egyfajta szerelem, mely nem elvenni akar, hanem megóvni, nem bántani akar, hanem megmenteni, s talán csak ez az igazi, s őszinte.”

(Márai Sándor)

“Az igazi szerelmet csak a nagyon kiválasztottak ismerik.”

(Krúdy Gyula)

“Olyan erő ez, amely ízekre tépheti az embert, és tökéletesen meg is tudja változtatni. Egyszóval szerelem, de ugyanakkor más egyéb is. Valami, amiért élni lehet.”

(Erich Maria Remarque)

“Csak azért 
Az egyetlen napért 
Érdemes volt megszületnem, 
Amikor szeretni tudtam, 
És szeretnek-e, nem kérdeztem.”

(Weöres Sándor)

“A lehetetlent is lehetővé teszi! Ez, barátom, a szerelem ereje.”

(Li Jong-Hi)

“A szerelemben nincs “miért”. Egyszerűen csak megláttam és beleszerettem. A szemébe néztem, és abban a pillanatban egy olyan erős bizalom ébredt bennem iránta, ami azóta sem ingott meg.”

(Osho)